Miért válunk felültetett/felelőtlen szerelmesekké?

A szerelem, és ami mögötte lappang.

Számomra a szerelem egy ok-okozaton alapuló, relatív fogalom. Van értelme, célja és igenis megtanulhatjuk tudatosan kezelni, hogy ne essünk bele mindenféle nem nekünk megfelelő alakba. Ám ez igen nagy munkát és erőfeszítést igényel. Kezdetnek tudatosítanunk kéne miért ugrálunk szerelemről szerelemre...

1. Az egyedülléttől való félelem. Sokan azért keresnek párt és mennek bele nem megfelelő kapcsolatokba, mert félnek egyedül lenni. Vagyis nem egyedül... inkább önmagukkal lenni. Nem tudnak szembenézni magukkal, valamilyen okból kifolyólag képtelenek megbocsátani a tükörben lévő embernek, nem elégedettek azzal, akit látnak, ezért a kommunikációt is megszakították vele. Nem ember típus függő! Minden ember, aki kommunikál és harmóniában van önmagával kényelmesen megvan egyedül is és nem feltétlen vágyik kapcsolatra - nem ragaszkodik görcsösen egy párhoz, ha épp nincs neki megfelelő.

Magány csak kívül létezik.

2. Nem ismerjük saját magunkat! A mostanság gyakori "szerelem" kialakulásában nagy szerepet játszik az Önismeret hiánya, vagyis a tévesen kialakított kép magunkról. Nem töltünk elég időt a belső világunkban, a bennünk lakozó lénnyel. Nem gondolkodunk belülről, csak a külvilágban történő dolgokat elemezzük, boncolgatjuk és rágódunk rajta, múlt és jövőt számba vetve vagyis a praktikus életben töltjük időnk nagy részét, kívül.  

Ennek következtében keveset tudunk meg valódi Önmagunkról, így kénytelenekké válunk a külvilág véleménye alapján Énképet alkotni, a külső visszajelzésekből építkezni. 

Elsőre nem sikerült, tehát béna vagy és soha nem leszel rá képet. - mondják kívülről. És te el is hiszed, mert nem ismered az erődet és lehet, hogy halálod napjáig nem is fogod.

Belső világ. Neked van?

Pont emiatt kezdünk el keresni valakit a külvilágban, aki szeret minket. A belső világunk kitagadottjaiként a másik személytől várjuk el, hogy kiegészítsen minket, hogy segítsen rajtunk, hogy boldoggá tegyen, mert mi magunk képtelen vagyunk ezekre, hiszen nem nézünk szembe a tükörképünkkel, az életünkkel, a problémáinkkal, azzal, hogy lelki roncsok vagyunk és ezt csakis magunknak köszönhetjük. Nem... egyedül ez már túl sok. Vállalhatatlan. "Magányosnak érzem magam." Ezért más karjaiba menekülünk és tőle várjuk a megváltást. "Majd vele boldog leszek! Ha ő ott van és megdicsér, majd nem kell azt gondolnom, hogy elcseszett vagyok. Mert ő szeret engem és én is őt." 

"First Steps"

Csakhogy az Önmagát alig ismerő ember nem válhat boldoggá egy másik ugyan ilyen kusza emberrel. Legalábbis nem ringhat örökké ebben az illúzióban. Napok, hónapok vagy a szerencsésebbeknél két-három év és kihuny a láng. Mert amíg nem rendezzük a belső világunk harcait, a külvilágban is mindig békétlenség fogad majd időről időre és hatással lesz ránk.

Többségében tehát elmondhatjuk, hogyha nem vagyunk jóban a bennünk élő lénnyel, könnyedén rossz kapcsolatban találhatjuk magunkat, vagy vágyhatunk sürgősen egy kapcsolatra.
 Ha most azonnal párt akarsz találni, - csak mert nem szeretsz egyedül lenni, türelmetlen vagy, hogy valaki kitöltse elhagyatott lelked, vagy mert unalmas magadban lenni - érdemes elgondolkodnod mi elől menekülsz ilyen kétségbeesetten.