_______________________________________________
Az egyik aktuálisan kedvenc filmemben a következő kérdést teszik fel:
"Mi a különbség emlék és képzelet között?"
Majd válaszolnak: "A kettő ugyan az."
El lehet róla hosszasan tűnődni, hogy a válasz, amit a filmben kapunk megfelelő-e vagy sem. A pszichológia és a filozófia is többrétű elméletek gyártott már erre a kérdésre. Én személyesen azt gondolom erre (is) mindenkinek magának kell megadnia a választ - még ha időről időre változni is fog benne. Ugyanis ez a kérdés (is) annyi választ rejt magában, amennyi ember van a világon. Talán némelyek egyeznek, némiképp eltérnek vagy teljesen másmilyenek, nincs egy kimondott, megfelelő válasz rá. Persze a világ megállapodhat egy válasznál jelenlegi legjobb tudására alapozva azt. Sőt leírhatja könyvekben, hivatalossá teheti és kijelentheti, hogy ez az igazság. Azonban ez nem jelent semmit...
"Különös álmom volt..." 🐉 🀄
Emlékeim szerint akkor épp Shanghaiban jártunk. A környezet úgy alakult körülöttünk mintha kína egyik vörös lampionos negyedében keringtünk volna. Az érzések, a benyomások, a hangulat... minden arra utalt, hogy ott járunk. Próbáld meg átírni az emlékeim.
- Quan Yin -
_________________________________
- Random kínai mítosz Quan Yinről. Nevének jelentése: "Aki észleli a világ hangját". -
A legenda szerint, mielőtt Quan Yin átlépte volna a megvilágosodás kapuját, meghallotta a világban szenvedő érző lények hangját, ami a szívéig hatolt. Ettől nem tudta véglegesen elhagyni a világot, és letette a bódhiszattva fogadalmat, mely szerint addig nem jut el a teljes megszabadulásig, amíg meg nem szabadult minden szenvedő lény. (forrás link)
________________________________________
"Ha nem ismernélek csak instagramon követnélek, azt hinném mindig más országokban járkálsz." - mondta miután kitettem a képet, én pedig azt válaszoltam: Képzeletben igen.
- Double Hapiness Cigarette -
- Dupla Boldogság felirat kiemelve középen. -
Végül én annál állapodtam meg, (egyenlőre) hogy az emlékkép és a képzelet gyakran azonos. Az elmúló pillanatot semmi nem teszi már élővé, így visszaemlékezni olyan, mintha elkalandoznál a képzeletedben. Visszatekintve sok minden szebbé válik, színesebbé és könnyedebbé, mint ami a valóságban lejátszódott benned akkor és ott. Valami olyasmit tudunk megjelentetni fejben, ami már nem létezik. Létezett, de már nincs. Ez az emlék. És mi van, ha a képzelet ugyan ez fordítva? Még nincs, de majd létezni fog.
Hol van ez a "Shanghai"?
Úgy érzem nem szükséges elmondanom. Mindenkinek magának kell rátalálnia erre a "mini kínára". Azonban biztos vagyok benne, hogy jó néhányan ismerik, vagy elsétálnak mellette hétvégeken. Ha nem, akkor sem nehéz megtalálni.
| Annyiban segíthetek, hogy ott biztosan ihattok TokyoSex és TAOfizz koktélokat.
你好！
(Nǐ hǎo! - Szia)
