Shanghai-ban (上海市) jártunk.

#chinesethings #localtrip #kínaivörös #filozófia
_______________________________________________

Az egyik aktuálisan kedvenc filmemben a következő kérdést teszik fel: 

"Mi a különbség emlék és képzelet között?"

Majd válaszolnak: "A kettő ugyan az."  

 

El lehet róla hosszasan tűnődni, hogy a válasz, amit a filmben kapunk megfelelő-e vagy sem. A pszichológia és a filozófia is többrétű elméletek gyártott már erre a kérdésre. Én személyesen azt gondolom erre (is) mindenkinek magának kell megadnia a választ - még ha időről időre változni is fog benne. Ugyanis ez a kérdés (is) annyi választ rejt magában, amennyi ember van a világon. Talán némelyek egyeznek, némiképp eltérnek vagy teljesen másmilyenek, nincs egy kimondott, megfelelő válasz rá. Persze a világ megállapodhat egy válasznál jelenlegi legjobb tudására alapozva azt. Sőt leírhatja könyvekben, hivatalossá teheti és kijelentheti, hogy ez az igazság. Azonban ez nem jelent semmit...

"Különös álmom volt..." 🐉 🀄

Emlékeim szerint akkor épp Shanghaiban jártunk. A környezet úgy alakult körülöttünk mintha kína egyik vörös lampionos negyedében keringtünk volna. Az érzések, a benyomások, a hangulat... minden arra utalt, hogy ott járunk. Próbáld meg átírni az emlékeim.

-  Quan Yin  -

_________________________________

- Random kínai mítosz Quan Yinről. Nevének jelentése: "Aki észleli a világ hangját". -

A legenda szerint, mielőtt Quan Yin átlépte volna a megvilágosodás kapuját, meghallotta a világban szenvedő érző lények hangját, ami a szívéig hatolt. Ettől nem tudta véglegesen elhagyni a világot, és letette a bódhiszattva fogadalmat, mely szerint addig nem jut el a teljes megszabadulásig, amíg meg nem szabadult minden szenvedő lény. (forrás link)

________________________________________

"Ha nem ismernélek csak instagramon követnélek, azt hinném mindig más országokban járkálsz." - mondta miután kitettem a képet, én pedig azt válaszoltam: Képzeletben igen. 

- Double Hapiness Cigarette -

- Dupla Boldogság felirat kiemelve középen. - 

Végül én annál állapodtam meg, (egyenlőre) hogy az emlékkép és a képzelet gyakran azonos. Az elmúló pillanatot semmi nem teszi már élővé, így visszaemlékezni olyan, mintha elkalandoznál a képzeletedben. Visszatekintve sok minden szebbé válik, színesebbé és könnyedebbé, mint ami a valóságban lejátszódott benned akkor és ott. Valami olyasmit tudunk megjelentetni fejben, ami már nem létezik. Létezett, de már nincs. Ez az emlék. És mi van, ha a képzelet ugyan ez fordítva? Még nincs, de majd létezni fog.

Hol van ez a "Shanghai"? 

Úgy érzem nem szükséges elmondanom. Mindenkinek magának kell rátalálnia erre a "mini kínára". Azonban biztos vagyok benne, hogy jó néhányan ismerik, vagy elsétálnak mellette hétvégeken. Ha nem, akkor sem nehéz megtalálni.

| Annyiban segíthetek, hogy ott biztosan ihattok TokyoSex és TAOfizz koktélokat.

 你好！

(Nǐ hǎo! - Szia)

Okurcalar - Fél lelkem félhold. | Török utazás

2015 nyarán a sors ismét Törökország felé repített minket.

Ez most egy kis visszaemlékezés...

2013-ban a Bodrumi repülőtéren értünk földet, arra vitt az első török nyaralásunk. Meghatározó élmény volt és rengeteg szép emlékkel tértünk haza. Két évvel utána ismét Törökországot vettük célba, ám ezúttal az Antalya-i reptér látványa fogadott. 

Igazság szerint nem sok képet lőttem, - inkább videóztam - de azért van mit "bepakolnom" a bejegyzésbe. Az alul látható képek a Q Premium Resort-ban készültek, a szállodánkban. A törökök híresek a cicomáról, a túldíszítettségről. Ez a hotel még visszafogott volt ahhoz képest és inkább hajlott az európai, elegáns vonalra.

       | meghatározó képek 1. rész

~     Az egyetlen selfie, ami készült az egész út alatt és ez is véletlenül.

 ~  #withkyra

|   God blessed me elegance

~ "történelmi események?"

2015 nyarán nem voltak épp békeidők Törökországban. Már akkor lehetett hallani a hébe-hóba vitákról és csatározásokról Istanbulban. Sokan aggódtak is miattunk. Ám mi szerencsére ebből semmit nem érzékeltünk lévén, hogy Alanya a török fővárostól jó 1 és fél órás repülő útra van. 

Szóval mi és a stressz, hogy történik valami, így nézett ki:

 ~ random hotel view

~     Még több fancy cocktail és pálmafa az aggodalmakra.

                       Út a tengerpart felé ~

A hirtelen felbukkanó török ismerősök. 

- Avagy: Nincs több "Ne menjetek ki a Hotelből, mert elrabolnak" szabály.

És ha már nagyon úgy tűnne, hogy mi azok az "egész nyaralás alatt a hotelben pihentetem a valagam" személyek vagyunk, akkor most jön az a rész, ahol csalódást kell okoznom. Mi imádjuk felfedezni az adott országot. Akár busszal is nekiveselkedünk a dolgoknak, hogy láthassuk a térség nevezetességeit és látványosságait. Hogy egy kicsit kulturálódjunk és tanuljunk az  országról. DE NEM EZEN A NYARALÁSON.

~   Fél perc visszakanyar: 2013, Bodrumba.

Abban az évben, azon a helyen, ugyan úgy egy hotelben szálltunk meg. Kalandos egy hetünk alatt rengeteg emberrel jóban lettünk. Köztük azzal a három szeretetreméltó török "őrülttel" is, akikkel - 2 év elteltével - újra találkoztunk, ám ezúttal Okurcaláron.

Visszatérve tehát 2015-be, az utolsó előtti napunkon jött egy üzenet, hogy találkozzunk és ruccanjunk ki a városba. Kyrával egy kicsit meg is szeppentünk, hiszen azért oké, hogy valamennyire ismertük őket, na de egy "idegen országban, idegenekkel csatangolni" azért még se teljesen biztonságos a mai világban. NA DE EGYSZER ÉLÜNK.

|   fun time, local trip

~ avagy, nagy-boldog-török családi túra

(Ez az enyhe version. Úgy vezettek, mint az őrültek.)

                           ~ Merhaba Alanya.

-  Yeniden / Újra  |

"Egyszer, amikor még kicsi voltam, éppen a kedvenc kék biciklimen tekertem,

amikor hirtelen felmerült bennem a gondolat, hogy ha egyszer csak nekiindulnék, és vissza se néznék, 

vajon milyen messzire jutnék?

Máig sem tudom, hogy mi volt az, amit akkor tenni akartam."

- Honey and Clover (Idézet a "Méz és Lóheréből") -

- Alanya Night View -

  ~ Fél lelkünk félhold ☪

Mit is mondhatnék még? Törökország egy csodálatos hely, az emberek kedvesek és mindig barátsággal fogadnak. A tájak, a bazárok, a hangulat... Minden alkalommal felejthetetlen. 

Éjszaka mindig a hotel mólójánál üldögéltünk.

_________________________        

~ Last Night          

                          |  Finally always gotta go home.

Check out, Güle Antalya.  |            

Trieszti megálló - Hello Miramare katély.

Ország: Olaszország
[Város: Trieste]

2016, október
"Nem napokra emlékszünk, csak pillanatokra."

Trieste felfedezését a Miramare kastély sziklás partszakaszánál kezdtük. A táj festői, az idő ragyogó volt. A nap hét ágra sütött pedig már október vége fele járt. Szerencsésnek éreztük magunkat, hogy ilyen fényekben láthatjuk pompázni az olasz stílusú, isztriai fehér márványból létrehozott épületet, ugyan akkor bántuk, hogy nincs nálunk napszemüveg. De hogy egy kis történelmi információt is szolgáltassak, s ne csak az időjárási viszonyokat fejtegessem, had meséljek egy kicsit a kastélyról. A Miramare egykoron Habsburg Miksa, osztrák főherceg és felesége Sarolta, belga hercegné részére épült. Az építményt maga Miksa tervezte. S hogy mit keres egy Habsburg, osztrák vérvonal részre épült palota egy olasz kisvárosban? A vidék egy időben az Osztrák-Magyar Monarchia fennhatósága alá tartozott és csak annak feldarabolása után került az olaszokhoz.

 És akkor most jöhetnek a képek...

A Miramare kívülről

A Miramare belülről

 Bal és jobb oldal nézet.

 Az első szoba...

Második szoba.

 

A harmadik szoba.

Egy kis video:

Negyedik, egy kis keleti stílussal.

 

 Ötödik. A terem.

Sarolta itt zongorázott és adott elő.

Ezek után búcsút vettünk a Miramare-tól és útnak indultunk a városba körülnézni.

Trieste a kastélyon túl...

Főtér

Trieste Canal Grande 

Kilátás Trieste-re.

Naplemente és búcsú.

Ahol vannak "Hello"-k, ott vannak "Viszlát"-ok is.

Ám ugyan ez fordítva is igaz.