2017. január 10., kedd

Miért válunk felültetett/felelőtlen szerelmesekké?

A szerelem, és ami mögötte lappang.
Számomra a szerelem egy ok-okozaton alapuló, relatív fogalom. Van értelme, célja és igenis megtanulhatjuk tudatosan kezelni, hogy ne essünk bele mindenféle nem nekünk megfelelő alakba. Ám ez igen nagy munkát és erőfeszítést igényel. Kezdetnek tudatosítanunk kéne miért ugrálunk szerelemről szerelemre...
1. Az egyedülléttől való félelem. Sokan azért keresnek párt és mennek bele nem megfelelő kapcsolatokba, mert félnek egyedül lenni. Vagyis nem egyedül... inkább önmagukkal lenni. Nem tudnak szembenézni magukkal, valamilyen okból kifolyólag képtelenek megbocsátani a tükörben lévő embernek, nem elégedettek azzal, akit látnak, ezért a kommunikációt is megszakították vele. Nem ember típus függő! Minden ember, aki kommunikál és harmóniában van önmagával kényelmesen megvan egyedül is és nem feltétlen vágyik kapcsolatra - nem ragaszkodik görcsösen egy párhoz, ha épp nincs neki megfelelő.


Magány csak kívül létezik.
2. Nem ismerjük saját magunkat! A mostanság gyakori "szerelem" kialakulásában nagy szerepet játszik az Önismeret hiánya, vagyis a tévesen kialakított kép magunkról. Nem töltünk elég időt a belső világunkban, a bennünk lakozó lénnyel. Nem gondolkodunk belülről, csak a külvilágban történő dolgokat elemezzük, boncolgatjuk és rágódunk rajta, múlt és jövőt számba vetve vagyis a praktikus életben töltjük időnk nagy részét, kívül.  
Ennek következtében keveset tudunk meg valódi Önmagunkról, így kénytelenekké válunk a külvilág véleménye alapján Énképet alkotni, a külső visszajelzésekből építkezni. 
Elsőre nem sikerült, tehát béna vagy és soha nem leszel rá képet. - mondják kívülről. És te el is hiszed, mert nem ismered az erődet és lehet, hogy halálod napjáig nem is fogod.


Belső világ. Neked van?
Pont emiatt kezdünk el keresni valakit a külvilágban, aki szeret minket. A belső világunk kitagadottjaiként a másik személytől várjuk el, hogy kiegészítsen minket, hogy segítsen rajtunk, hogy boldoggá tegyen, mert mi magunk képtelen vagyunk ezekre, hiszen nem nézünk szembe a tükörképünkkel, az életünkkel, a problémáinkkal, azzal, hogy lelki roncsok vagyunk és ezt csakis magunknak köszönhetjük. Nem... egyedül ez már túl sok. Vállalhatatlan. "Magányosnak érzem magam." Ezért más karjaiba menekülünk és tőle várjuk a megváltást. "Majd vele boldog leszek! Ha ő ott van és megdicsér, majd nem kell azt gondolnom, hogy elcseszett vagyok. Mert ő szeret engem és én is őt." 
"First Steps"
Csakhogy az Önmagát alig ismerő ember nem válhat boldoggá egy másik ugyan ilyen kusza emberrel. Legalábbis nem ringhat örökké ebben az illúzióban. Napok, hónapok vagy a szerencsésebbeknél két-három év és kihuny a láng. Mert amíg nem rendezzük a belső világunk harcait, a külvilágban is mindig békétlenség fogad majd időről időre és hatással lesz ránk.

Többségében tehát elmondhatjuk, hogyha nem vagyunk jóban a bennünk élő lénnyel, könnyedén rossz kapcsolatban találhatjuk magunkat, vagy vágyhatunk sürgősen egy kapcsolatra.
 Ha most azonnal párt akarsz találni, - csak mert nem szeretsz egyedül lenni, türelmetlen vagy, hogy valaki kitöltse elhagyatott lelked, vagy mert unalmas magadban lenni - érdemes elgondolkodnod mi elől menekülsz ilyen kétségbeesetten.

2017. január 8., vasárnap

Szerelem relatívan

Minden relatív, így természetesen a szerelem fogalma sem kivétel ez alól. Mindenki számára mást jelent, máshogy fejezi ki, máshogy érzékeli, máshogy látja és tanulja. Pont emiatt sokszor félreértésekkel teli harcokat kezdünk vívni a definíciójáról, akár a párunkkal, akár másokkal. Foggal körömmel ragaszkodunk a saját fogalmi szótárunkhoz és próbáljuk meggyőzni a másikat, akinek teljesen máshogy, vagy némileg eltérően szerepel a szótárában a szó. Már itt érdemes elgondolkodnunk, vajon kinek van igaza? Kinél a szerelemről alkotott EGYETLEN és IGAZ definíció? Had áruljam el... mindenkinél és senkinél. A legjobb, ha mindenből merítünk egy keveset.


Hol és mit jelent a szerelem?
Szerelem a pszichológiában:1. Drog. Kábítószer, amelyről, ha gyengék vagyunk nem tudunk leszokni, vagy lemondani, ha szükséges. Jelölve van az örömforrás, mely ez esetben nem a heroin, hanem egy személy és folyton az mellett kell lennünk, érintenünk, csókolnunk, birtokolnunk, különben boldogtalanokká és stresszesekké válhatunk. Ha elhagy minket, elvonási tünetek jelentkeznek. Nem kapjuk meg a kellő adagot az örömforrásunktól, így hiányában mellékhatásként akár agresszíven is viselkedhetünk, depresszióssá válhatunk, vagy rosszabb... 
2. "Az ellentétek vonzzák egymást" elmélet ugyan megdőlt, de van helyette másik, azaz: "A hasonló a hasonlót vonzza". Vagyis az egyének úgy keresnek párt, hogy közös érdeklődési kör alapján. Ugyan ez még nem feltétlen alapja a vonzalomnak, de nem ritka a szerelem későbbi kialakulása, ha a két fél egy hullámhosszon pendül.

"Hasonló a hasonlót."

Szerelem a filozófiában:A filozófiában mindig csak elmélkedünk, ám az elmélet sosem válik végleges igazsággá, hacsak nem addig, míg a következő elmélet meg nem születik róla. Az egyik legnagyobb filozófiai alak, Platón elméletét hoznám ide a szerelemről. Egy történetbe öntötte bele az elméleteit "A lakoma" címen, ahol az istenek egy-egy történettel járulnak hozzá a maguk részéről a szerelem megértéséhez. Az egyik ilyen történet az androgün legendája, mely egy három nemű lény (férfi, nő, semleges). Ezt a lényt hasítja ketté Zeusz és innen ered a vágy, hogy a férfi és nő újra egyesüljön, mert valójában egyek. 
Szerelem a társadalom szerint:A társadalom a szerelmet úgy definiálja, mint gyomorban lévő pillangók, hevesen verő szív, izzadt tenyér. Vagyis közismerten akkor vagy szerelmes, ha ezek a dolgok elkezdenek jelentkezni nálad. Ennyi. Ez az, amit megtudhatunk az utca embereitől, ha a szerelemről kérdezgetünk. Néhányuktól esetleg még hallhatjuk a: "kiszámíthatatlan, ez csak úgy jön" mondatot is. 
Szerelem a tudomány mikroszkópjai alatt:A tudomány szerint a fajunk fenntartásának "eszköze". E nélkül ugyanis nem tudnánk szaporodni, nem lenne rá kellő motivációnk. Vagyis a tudomány a szerelmet ösztönként definiálja, szexuális vágyként kezeli. 
Szerelem spirituális értelemben:Két lélek egymásra találása. Mikor meglátod és felismered, hogy "Ő" az. Egy mély lelki társi viszony, mely révén mindkét fél fejlődni tud a másik által. Szavakban nem kifejezhető, erős vonzódás, intuíció. 
Szerelem a vallásban:Had kezdjem azzal, hogy a különböző vallások mind másképp értelmezik a szerelmet, ezért érdemes ezekről is olvasni, nem csak a lent említett kettőről.
 A keresztény vallásban akkor fejezheted ki legerősebben a szerelmedet és akkor vagy igazán szerelmes, ha isten előtt is esküt teszel, hogy mindig hű leszel hozzá és betegségben egészségben ki tartasz mellette. Egy a mennyek országában köttetett kapcsolat, melyet földi halandó szét nem választhat.
A buddhizmus szerint, amit az emberek szeretetnek és szerelemnek értelmeznek, az a ragaszkodás. Vagyis én akarok valamit a másiktól: hogy boldog legyek, hogy magamhoz kössem, hogy csak engem szeressen. Ez pedig nem más, mint a saját vágyaim és elvárásaim kielégítése. Az igaz szeretet a buddhizmusban nem rólunk szól, hanem arról, hogy szeretünk valakit, ezért annak kívánjuk a legjobbat, látjuk a jó tulajdonságait, elfogadjuk a hibáit. 
Ahogy tehát mondtam, a szerelem relatív. Alkothatsz magadnak akár önkéntesen egyéni képet is róla eldöntve, hogy téged nem érdekel ki mit gondol, de talán nincs értelme lekorlátozni egy ennyire sokoldalú dolgot, ami ennyi mindenben jelen van, ami ennyi mindenre és mindenkire hatással van és ennyi mindent meghatároz.


2017. január 5., csütörtök

Miért pont Velence? - olaszos hangulat

Ország: Olaszország
[Város: Velence]

2016, október
"Életedben egyszer látnod kell."
 Ciao Bambini - olaszul - (Sziasztok gyerekek)


Ajánlott zene:


Mit érdemes megnéznünk Velencében?
Nem, Velence egyáltalán nem a sóhajok hídjáról szól, nem is az az felett való elcsónakázásról. Sőt, az a legkevesebb, amit láthatunk és tapasztalhatunk a szűkös sikátorokkal teli, keresztény templomokban gazdag, "fények városából". Sokkal inkább egy múzeum, melynek minden szeglete át van itatva az antik világ szellemével. Ha beszélni tudnának az épületek nem győznénk hallgatni elbeszéléseik, mi minden történt már itt az évek során. Velence egy hajdanán virágzó, ma már inkább antik világba repíti vissza az utazókat, ezért mikor elhagyják, olyan mintha egy porlepte álomból ébrednének fel.


Merüljünk bele az álomba...


Sóhajok hídja

Mindennek az elején, had mutassam be a Sóhajok hídját. A Dózse Palotát és a börtönt összekötő híres híd, mely a Rio di Palazzo csatorna fölött ível át. A híd nevét Lord Byron költőnek köszönheti. Verset írt a hídról, miszerint a Dózse Palotában elítéltek sóhajtozva mennek át a hídon a börtönbe. 

_Velence még csak itt kezdődik_
San Marco tér

Szent Márk óratorony


Szent Márk bazilika




_A bazilika közelről_





__Velence a toronyból__





_Flórián Kávéház/Caffé Florian_



- S É T A  -




Original italian Pizza~


 E s t é k  🌙



Funny moments


A R T 🎴



















_Canal Grande_
(Ne menj át a hídon, amíg ott nem vagy - mondta az idegen vezetőnk.
Azóta is nagy hatással van ránk az idézet. )



Az ember nyugtalan teremtmény, s időnként racionálisan nem megmagyarázható indokok alapján mennie kell. Valahová. Ha jó neki, ahol van, azért. Ha nem, azért. Utaznia kell. Hisz ebben a menekülésben van az ő szabadsága.




Következő úti cél: Trieste, 
és a Miramare kastély. . .