Miért akarunk annyira szerelmesek lenni?

Az előző ehhez kapcsolódó cikkben az volt a kérdés, miért válunk felültetett szerelmesekké. (Ha nem olvastad volna IDE kattintva megteheted.) És most íme a másik nagy kérdés:

Miért akarunk annyira szerelmesek lenni?

- ráhatás.agymosás - egy ok a sok közül.

Ha hiszed, ha nem, nem mindenki önszántából találja ki, hogy szerelmes akar lenni. Vannak köztünk olyanok, akikbe egyszerűen csak beleültették a gondolatot. Na de, azt meg hogyan?

Ahogyan a média tálalja a szerelmet...

A média - globális nézetből - összetesz számodra egy olyan képet a szerelemről, ami tündérmese szerű, habos babos boldogság, és tök gáz, ha te nem vágysz erre, mert a szerelem az úr isten! Az a nyomorból húz ki embereket, vakok kezdenek látni miatta és világbékét hoz! Szóval, ha nem kapsz rá a szerelem témára és nem akarod most rögtön, akkor te nem is vagy ember, sem az emberek társadalmába illő.  

Már egészen kiskorodban elkezdenek "nevelni". Kezdve a meséikkel, amikben minden hercegnő az ő szőke hercege eljövetelét várja... és ez még aranyos is, DE tinédzser korunkban Twillight-al, Miről álmodik a lánnyal, Randiztam egy sztárral és egyéb remekművekkel tömik a fejünk, majd felnőtt korunkra jönnek a drámai, romantikus filmek, vagy csak a sima tipikus amerikai történetek happy endel... 

Ők irányítanak.

Ám nem csak filmek és sorozatok édesítik meg a szerelem rózsaszín ködbe burkolt alakját. A rádióban játszott dalok 90%-a is arról énekel, milyen szerelmes, a könyvekből is az az érdekes, amiből dől a romantika, az újságok is ellátnak tanácsokkal, hogyan szerezzünk párt. A divat is egyrészről arról szól, hogy szerezd meg magadnak a legjobbat csinos ruhákkal. Így még ha nem is tudatosan, de a szerelem témája az életed központi részévé válik. 

És ekkor te már rég tudod, hogy nem akarsz szingli lenni. EGY PERCIG SEM! Mert a világ minden részéről azt sugározzák, hogy a szerelem az a minden.

Elhitetik, hogy önállóan gondolkodsz.

Tudatosan közvetítik felénk: Nem lehetsz boldog, hiszen te hiányos vagy! Menj és keresd meg a másik feled, mert nélküle nem érsz semmit.

Temérdek tudás áll a rendelkezésükre - tesztek, programok, szakemberek - hogy önként elfogadd azt, amit ők állítanak és feltálalnak neked. Ártatlan kis mesékkel, képekkel, mondatokkal és egyéb "eszközökkel" próbálnak hatni rád érzelmileg, hogy szép lassan kialakítsanak benned egy képet dolgokról.

Stratégiájuk az észrevehetetlenségben rejlik. Nem erőszakosan lökik az arcodba, hogy márpedig aki egyedül van, az szánalmas! Hanem szépen lassan mindenféle innen-onnan elejtett "ártatlan" kis gondolattal és képpel ültetik beléd a véleményük, majd megvárják, hogy önálló döntésként megszülessen benned: "basszus, szerelmes akarok lenni, mert rossz egyedül!". Ez egy nagyon hosszú út, de idejük van, hiszen ebben nevelkedünk.  

És miért is jó nekik, ha mi bevesszük ezt?  

Amíg folyton a szerelmet keressük, a nagy ő után vágyakozunk és randikon esünk át, rossz kapcsolatokba megyünk bele és elkeseredünk, mert nincs senki, aki szerethetne minket... addig sebezhetőek, gyengék, önállótlanok és tökéletes fogyasztók vagyunk, akik érzelmileg annyira instabilak, hogy simán meggyőzik őket, vegyék meg a legújabb természetes hajápolót, mert attól szép lesz a hajad és mindenkinek kellesz majd...

Persze a média nem csak egy oldalról befolyásol, nem csak a szerelem az ő egyetlen eszköze...

- Kitérő érdekesség -

Az önmagunkba szeretés.
Gyakran nézem az egymás mellett ülő testvéreket, akik egyszer csak heves csókolózásba kezdenek előttem és kiderül, hogy valójában egy szerelmes pár, vérrokonság pedig nincs köztük. Vagyis mondhatni, hogy valójában Önmagunkat keressük a másikban, gyakran Önmagunk képébe szeretünk bele.