Váltsuk valóra az álmainkat. 1.rész | Fogd a bőröndöd, Dél Koreába megyünk!

Dél-Korea vlog 1. rész

A 9 éves álom Japánról szól, de közben lett még egy álmunk 5 éve, ez pedig Dél-Korea.

Aztán egyik nap arra keltünk, hogy le kéne foglalnunk mindkét repülő jegyet, mert már túl régóta csak beszélünk róla. Amúgy is elegünk volt ide haza mindenből, így készen álltunk a világ másik felére utazni. Beültünk egy kávézóba és elterveztük a dolgokat, majd valóban le is foglaltuk a jegyeket. Nem volt vissza út: 2018 szeptember 4.-én elindultunk életünk legtávolabbi pontjára, hogy végre valóra válthassuk az álmainkat. WE MADE IT.

Shanghai-ban (上海市) jártunk.

#chinesethings #localtrip #kínaivörös #filozófia
_______________________________________________

Az egyik aktuálisan kedvenc filmemben a következő kérdést teszik fel: 

"Mi a különbség emlék és képzelet között?"

Majd válaszolnak: "A kettő ugyan az."  

 

El lehet róla hosszasan tűnődni, hogy a válasz, amit a filmben kapunk megfelelő-e vagy sem. A pszichológia és a filozófia is többrétű elméletek gyártott már erre a kérdésre. Én személyesen azt gondolom erre (is) mindenkinek magának kell megadnia a választ - még ha időről időre változni is fog benne. Ugyanis ez a kérdés (is) annyi választ rejt magában, amennyi ember van a világon. Talán némelyek egyeznek, némiképp eltérnek vagy teljesen másmilyenek, nincs egy kimondott, megfelelő válasz rá. Persze a világ megállapodhat egy válasznál jelenlegi legjobb tudására alapozva azt. Sőt leírhatja könyvekben, hivatalossá teheti és kijelentheti, hogy ez az igazság. Azonban ez nem jelent semmit...

"Különös álmom volt..." 🐉 🀄

Emlékeim szerint akkor épp Shanghaiban jártunk. A környezet úgy alakult körülöttünk mintha kína egyik vörös lampionos negyedében keringtünk volna. Az érzések, a benyomások, a hangulat... minden arra utalt, hogy ott járunk. Próbáld meg átírni az emlékeim.

-  Quan Yin  -

_________________________________

- Random kínai mítosz Quan Yinről. Nevének jelentése: "Aki észleli a világ hangját". -

A legenda szerint, mielőtt Quan Yin átlépte volna a megvilágosodás kapuját, meghallotta a világban szenvedő érző lények hangját, ami a szívéig hatolt. Ettől nem tudta véglegesen elhagyni a világot, és letette a bódhiszattva fogadalmat, mely szerint addig nem jut el a teljes megszabadulásig, amíg meg nem szabadult minden szenvedő lény. (forrás link)

________________________________________

"Ha nem ismernélek csak instagramon követnélek, azt hinném mindig más országokban járkálsz." - mondta miután kitettem a képet, én pedig azt válaszoltam: Képzeletben igen. 

- Double Hapiness Cigarette -

- Dupla Boldogság felirat kiemelve középen. - 

Végül én annál állapodtam meg, (egyenlőre) hogy az emlékkép és a képzelet gyakran azonos. Az elmúló pillanatot semmi nem teszi már élővé, így visszaemlékezni olyan, mintha elkalandoznál a képzeletedben. Visszatekintve sok minden szebbé válik, színesebbé és könnyedebbé, mint ami a valóságban lejátszódott benned akkor és ott. Valami olyasmit tudunk megjelentetni fejben, ami már nem létezik. Létezett, de már nincs. Ez az emlék. És mi van, ha a képzelet ugyan ez fordítva? Még nincs, de majd létezni fog.

Hol van ez a "Shanghai"? 

Úgy érzem nem szükséges elmondanom. Mindenkinek magának kell rátalálnia erre a "mini kínára". Azonban biztos vagyok benne, hogy jó néhányan ismerik, vagy elsétálnak mellette hétvégeken. Ha nem, akkor sem nehéz megtalálni.

| Annyiban segíthetek, hogy ott biztosan ihattok TokyoSex és TAOfizz koktélokat.

 你好！

(Nǐ hǎo! - Szia)

Miért akarunk annyira szerelmesek lenni?

Az előző ehhez kapcsolódó cikkben az volt a kérdés, miért válunk felültetett szerelmesekké. (Ha nem olvastad volna IDE kattintva megteheted.) És most íme a másik nagy kérdés:

Miért akarunk annyira szerelmesek lenni?

- ráhatás.agymosás - egy ok a sok közül.

Ha hiszed, ha nem, nem mindenki önszántából találja ki, hogy szerelmes akar lenni. Vannak köztünk olyanok, akikbe egyszerűen csak beleültették a gondolatot. Na de, azt meg hogyan?

Ahogyan a média tálalja a szerelmet...

A média - globális nézetből - összetesz számodra egy olyan képet a szerelemről, ami tündérmese szerű, habos babos boldogság, és tök gáz, ha te nem vágysz erre, mert a szerelem az úr isten! Az a nyomorból húz ki embereket, vakok kezdenek látni miatta és világbékét hoz! Szóval, ha nem kapsz rá a szerelem témára és nem akarod most rögtön, akkor te nem is vagy ember, sem az emberek társadalmába illő.  

Már egészen kiskorodban elkezdenek "nevelni". Kezdve a meséikkel, amikben minden hercegnő az ő szőke hercege eljövetelét várja... és ez még aranyos is, DE tinédzser korunkban Twillight-al, Miről álmodik a lánnyal, Randiztam egy sztárral és egyéb remekművekkel tömik a fejünk, majd felnőtt korunkra jönnek a drámai, romantikus filmek, vagy csak a sima tipikus amerikai történetek happy endel... 

Ők irányítanak.

Ám nem csak filmek és sorozatok édesítik meg a szerelem rózsaszín ködbe burkolt alakját. A rádióban játszott dalok 90%-a is arról énekel, milyen szerelmes, a könyvekből is az az érdekes, amiből dől a romantika, az újságok is ellátnak tanácsokkal, hogyan szerezzünk párt. A divat is egyrészről arról szól, hogy szerezd meg magadnak a legjobbat csinos ruhákkal. Így még ha nem is tudatosan, de a szerelem témája az életed központi részévé válik. 

És ekkor te már rég tudod, hogy nem akarsz szingli lenni. EGY PERCIG SEM! Mert a világ minden részéről azt sugározzák, hogy a szerelem az a minden.

Elhitetik, hogy önállóan gondolkodsz.

Tudatosan közvetítik felénk: Nem lehetsz boldog, hiszen te hiányos vagy! Menj és keresd meg a másik feled, mert nélküle nem érsz semmit.

Temérdek tudás áll a rendelkezésükre - tesztek, programok, szakemberek - hogy önként elfogadd azt, amit ők állítanak és feltálalnak neked. Ártatlan kis mesékkel, képekkel, mondatokkal és egyéb "eszközökkel" próbálnak hatni rád érzelmileg, hogy szép lassan kialakítsanak benned egy képet dolgokról.

Stratégiájuk az észrevehetetlenségben rejlik. Nem erőszakosan lökik az arcodba, hogy márpedig aki egyedül van, az szánalmas! Hanem szépen lassan mindenféle innen-onnan elejtett "ártatlan" kis gondolattal és képpel ültetik beléd a véleményük, majd megvárják, hogy önálló döntésként megszülessen benned: "basszus, szerelmes akarok lenni, mert rossz egyedül!". Ez egy nagyon hosszú út, de idejük van, hiszen ebben nevelkedünk.  

És miért is jó nekik, ha mi bevesszük ezt?  

Amíg folyton a szerelmet keressük, a nagy ő után vágyakozunk és randikon esünk át, rossz kapcsolatokba megyünk bele és elkeseredünk, mert nincs senki, aki szerethetne minket... addig sebezhetőek, gyengék, önállótlanok és tökéletes fogyasztók vagyunk, akik érzelmileg annyira instabilak, hogy simán meggyőzik őket, vegyék meg a legújabb természetes hajápolót, mert attól szép lesz a hajad és mindenkinek kellesz majd...

Persze a média nem csak egy oldalról befolyásol, nem csak a szerelem az ő egyetlen eszköze...

- Kitérő érdekesség -

Az önmagunkba szeretés.
Gyakran nézem az egymás mellett ülő testvéreket, akik egyszer csak heves csókolózásba kezdenek előttem és kiderül, hogy valójában egy szerelmes pár, vérrokonság pedig nincs köztük. Vagyis mondhatni, hogy valójában Önmagunkat keressük a másikban, gyakran Önmagunk képébe szeretünk bele.

Bambuszliget és helytelenül használt törölközők 🍣

        |    #BPtime #sushi🍣 


Bambuszliget Japán Étterem és Sushi Bár________________

A mi nap végül elkeveredtünk egy újabb japán étterembe... < Let's check it. >

Lényegében nem sok képet csináltam. Inkább az olyan momentumokat kaptam el, amik megihlettek. 

Próbáltam főként a hangulatát megragadni a helynek, illetve azt, hogy mi hogyan éreztük magunkat.

Szóval ez amolyan hangulat festő bejegyzés az étteremről a mi szemszögünkből.

     |   Sillent Hill helyett Restaurant

A hely maga rendkívül csöndes és nyugalmas volt. Szinte semmi sem zavarta meg a késői ebédünk nyugodt elfogyasztását. Ráadásul a fenti részre ültünk, ahol meg egy lélek sem volt - megint sikerült ismét egy borongós hétköznap betérnünk, ebédidő után. 

Én megrendeltem a szokásos Miso levesem, Kyra pedig végre ehetett tojás lepényes sushit.

いただきます。

(Itadakimasu~) - köszönetnyílvánítás az ételért.

|  Törölköző problémák. 

Ami a nap egyik kérdőjele volt számunkra, az a Miso leves mellé tálalt "hideg borogatás" volt. Azaz nedves, begurigázott minitörölközők - 2 darab. Elég kínosan éreztük magunkat, hogy nem tudunk vele mit kezdeni. (Pedig azért már évek óta követjük és ismerjük a japán kultúrát, vannak japán ismerőseink és több Miso levest is ettünk életünkben.) "Biztos arra való, hogyha leizzadsz a melegtől, megborogasd a homlokod." - találgattunk. De akkor minek kettő? "Biztos azért, hogy miközben te nézel, ahogy eszem és esetlegesen leizzadnál, nehogy vizes törölköző nélkül maradj." Szóval igen... Meg voltak a magunk csodálatos válaszai, de eldöntöttük, hogy mindenképp ki fogjuk deríteni a japán ismerőseink által ezt a rejtélyt.

 ❌ helytelen használat                            

                 

Utólagos válasz a nagy kérdésre Japánoktól:  

Yosukétől azt a választ kaptam, hogy attól függően milyen évszak van - hideg vagy meleg - törölközőt adnak, (egy jó japán étteremben) hogy megtöröld vele a kezed stb. Szóval nem kifejezetten a Misohoz.

Másik japán ismerősünk Yano is hasonló választ adott. Azt mondta a japánok nagyon tisztaság mániások. Az első ételhez általában mindig adnak vizes törölközőt japánban, hogy azzal letisztítsd étkezés előtt a kezed.

_____________H a n g u l a t  k é p e k :  _________________________________________

|   Megjegyzés: a feles pohárban Yuzu van, japán citromlikőr.

A Bambuszliget Bambuszai - című kép.

 "Mindig öröm veled" - fej Kyrának. *szorogatja a pukkáját* 

Italok: Pukka Aloe-s üdítő. Kyráé barackos, enyém szedres.

Finom, édes és aloe darabkák vannak benne.

 . . . És akkor még egy kép nem csak az ablak felől.

Majd a végén újra az ablak felőli rész, mert megunhatatlan!

じゃあね ~

Okurcalar - Fél lelkem félhold. | Török utazás

2015 nyarán a sors ismét Törökország felé repített minket.

Ez most egy kis visszaemlékezés...

2013-ban a Bodrumi repülőtéren értünk földet, arra vitt az első török nyaralásunk. Meghatározó élmény volt és rengeteg szép emlékkel tértünk haza. Két évvel utána ismét Törökországot vettük célba, ám ezúttal az Antalya-i reptér látványa fogadott. 

Igazság szerint nem sok képet lőttem, - inkább videóztam - de azért van mit "bepakolnom" a bejegyzésbe. Az alul látható képek a Q Premium Resort-ban készültek, a szállodánkban. A törökök híresek a cicomáról, a túldíszítettségről. Ez a hotel még visszafogott volt ahhoz képest és inkább hajlott az európai, elegáns vonalra.

       | meghatározó képek 1. rész

~     Az egyetlen selfie, ami készült az egész út alatt és ez is véletlenül.

 ~  #withkyra

|   God blessed me elegance

~ "történelmi események?"

2015 nyarán nem voltak épp békeidők Törökországban. Már akkor lehetett hallani a hébe-hóba vitákról és csatározásokról Istanbulban. Sokan aggódtak is miattunk. Ám mi szerencsére ebből semmit nem érzékeltünk lévén, hogy Alanya a török fővárostól jó 1 és fél órás repülő útra van. 

Szóval mi és a stressz, hogy történik valami, így nézett ki:

 ~ random hotel view

~     Még több fancy cocktail és pálmafa az aggodalmakra.

                       Út a tengerpart felé ~

A hirtelen felbukkanó török ismerősök. 

- Avagy: Nincs több "Ne menjetek ki a Hotelből, mert elrabolnak" szabály.

És ha már nagyon úgy tűnne, hogy mi azok az "egész nyaralás alatt a hotelben pihentetem a valagam" személyek vagyunk, akkor most jön az a rész, ahol csalódást kell okoznom. Mi imádjuk felfedezni az adott országot. Akár busszal is nekiveselkedünk a dolgoknak, hogy láthassuk a térség nevezetességeit és látványosságait. Hogy egy kicsit kulturálódjunk és tanuljunk az  országról. DE NEM EZEN A NYARALÁSON.

~   Fél perc visszakanyar: 2013, Bodrumba.

Abban az évben, azon a helyen, ugyan úgy egy hotelben szálltunk meg. Kalandos egy hetünk alatt rengeteg emberrel jóban lettünk. Köztük azzal a három szeretetreméltó török "őrülttel" is, akikkel - 2 év elteltével - újra találkoztunk, ám ezúttal Okurcaláron.

Visszatérve tehát 2015-be, az utolsó előtti napunkon jött egy üzenet, hogy találkozzunk és ruccanjunk ki a városba. Kyrával egy kicsit meg is szeppentünk, hiszen azért oké, hogy valamennyire ismertük őket, na de egy "idegen országban, idegenekkel csatangolni" azért még se teljesen biztonságos a mai világban. NA DE EGYSZER ÉLÜNK.

|   fun time, local trip

~ avagy, nagy-boldog-török családi túra

(Ez az enyhe version. Úgy vezettek, mint az őrültek.)

                           ~ Merhaba Alanya.

-  Yeniden / Újra  |

"Egyszer, amikor még kicsi voltam, éppen a kedvenc kék biciklimen tekertem,

amikor hirtelen felmerült bennem a gondolat, hogy ha egyszer csak nekiindulnék, és vissza se néznék, 

vajon milyen messzire jutnék?

Máig sem tudom, hogy mi volt az, amit akkor tenni akartam."

- Honey and Clover (Idézet a "Méz és Lóheréből") -

- Alanya Night View -

  ~ Fél lelkünk félhold ☪

Mit is mondhatnék még? Törökország egy csodálatos hely, az emberek kedvesek és mindig barátsággal fogadnak. A tájak, a bazárok, a hangulat... Minden alkalommal felejthetetlen. 

Éjszaka mindig a hotel mólójánál üldögéltünk.

_________________________        

~ Last Night          

                          |  Finally always gotta go home.

Check out, Güle Antalya.  |